te és én 1

Te küldted Melletted másképp telnek az évek, Gyere közelebb, érezd, ahogy a szívem érted dobban. Érezd a karjaim, hogy soha el nem engedlek, A csókod gyógyít, és új életre kelt bennem mindent. Félek, hogy egyszer azt mondod: „elég”, Fájna a csend nélküled. Ha egy nap nem látnám többé a szemeidet, Elvesznék, mert nélküled nem lennék teljes. Rég, valahol a múltban minden más volt még, Csak a pillanat számított, s így volt szép. Aztán jött a változás, egy látomás, Hogy rám találsz, elvarázsolsz már. Szerelem, sose gondoltam, hogy lehet végtelen, Mint a romantikus régi filmeken, Happy end az életünk, létezzünk, S két kezünk össze zárul már. Vágy, ami hozzád húzott és két karodba zárt, Ami végig fűtött, és így találtam rád. Aztán jött a változás, az idő szállt, Meg nem állt, így is ég a láng. Emlékszem, mikor megláttalak először, Már akkor tudtam, hogy kellesz nekem. A szívem mélyén éreztem, hogy te vagy az, Aki mellett majd otthonra lelek. Köszönöm, hogy vagy nekem, Hogy nem engeded el a kezem. Minden nap veled ajándék, A szívem érted dobban, amíg csak élek. Te vagy a dallam a szívemben, Te vagy minden gondolatom ritmusa. Minden perc veled új csoda, Minden álmunk rólad és rólam szól, Amióta megismertelek. Ha messze sodor az élet, Tudd, hogy én akkor is mindig itt leszek neked, Te vagy a dal, ami örökké bennem él. Tíz hónap telt el, és még mindig úgy nézlek, Mint azon a napon, mikor először megérintettelek. Az volt a legszebb napom, mikor összejöttünk, 2024. december 17., a szívem örökké őrzi. A múltunkat a szeretet írja, A jövőnk ott ragyog a mosolyodban. Néha csak megpihennék a karodban, Hallgatnám, ahogy a szíved halkan dobog. Ha fáradnék, te vagy a szél, Ami tovább visz, és új reményt ad nekem. Te vagy a fény az éjben, A csend után te vagy a dallam. Ha nem vagy itt, csak a szívem suttog érted, Tisztán és halkan: Melinda, te vagy minden álmom, Csibém, örökké benned maradok. És ha újra kezdenénk, Akkor is csak mi ketten, Melinda.