A mély nem vitt el , túl mély voltam magamnak
Az álmodban is megjelenek,köszönj a sötét alaknak
A múltam tükröt tart, ahol az ördög is meghajlik
A szÃnpad tiétek, de a háttérben minden bennem zajlik
A sorsom penge volt, de én lettem a markolat
A jövÅ‘m nem Ãgéret, csak egy repedt képbe Ãrt alkonyat
A múltam nem lánc,hanem fegyver, amit ellenetek használok
A Démon csendben maradt volna, ha békén hagynátok
(REFRÉN)
Az arcomra mosoly került,de hamis, mint egy vádalku
Betöröm az ajtótok, nem érdekel, ha zárt ajtú
A csendem hangosabb, mint az összes hazugságotok
És én lettem a sor, amit majd idéz a tanulságotok